A felszarvazottak balladája Songtext
von Deák Bill Gyula

Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,
Egy Fradi győzelem és öt konyak után,
A lépcsőház aljában enyém lett a lány,
Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.
Ünneplő ruhában a kocsmába siettem.

[Refr.]
Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

Pár hét múlva Margit látni akart ismét.
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét,
Terhes maradt tőlem mondta, kérjem meg a kezét.
Nemsokára eljött az esküvő napja.
Én álltam legelől, a hajam lenyalva,
Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta.


[Refr.]

Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába,
Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra,
Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra.
Eljött a február és fiam született,
Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett,
Leülhetett közénk, ihatott-ehetett.

[Refr.]

Nem volt szabadságom soha a seregben.
Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben,
De valahogy mégis megint apa lettem.
Ülök a kocsmában. Hogy szállnak az évek!
Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek.
Megtűrnek zárásig. Hazamenni félek.

Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás a képkereskedő,
a házmester, a kisfia és a kéményseprő.


[Refr.] x2