Vége Songtext
von Artur

Nem kiabálsz
Megéled a látványt
Pedig a Nap közelít, ez a vége
Csak a bolond barkácsol bárkát
Csendben ülsz
Van benne szépség
A víztömegekbe vesző vesszőként széthulló szerkezetek
Haldokló épség


Az üveggé égett homokban fekve még mondanék valami újat
De a szót megelőző leheletemet ketté szeli az ujjad
Az üvöltő zajban a fülembe dúdolsz egy kozmikus operát
Aztán elmosolyodsz: "Ez itt a vége, csak akkor nyisd ki a szád

Ha tényleg fáj!
Ha tényleg fáj
Csak akkor nyisd ki a szád!
Ha tényleg fáj!
Ha tényleg fáj
Csak akkor, akkor, csak akkor nyisd ki a szád!"